2006-01-03

Elköltöztem

Ide: http://klarika.freeblog.hu

2005-10-04

... és a keddet is utálom...

Tegnap volt egy elég kínos évnyitó, ugyebár kötelező volt odaállítanunk, nem úsztuk meg. Most meg szereljük szét a Filmtettet. Egy kis főnixmadár-mesére készülünk. De a főnix fájin madár.

2005-09-30

Órarend

Csak annyit kell tudni, hogy nulladik változatban megvan. Mind a három szemináriumom időpontra lelt. Teremre egyelőre nem. Ott van az a bestelen nagy sárga épület, s az újságírói szaknak, legalábbis a magyarnak nincs elég terme. Pofámleszakad. Hogymársemmisemváltozik.

2005-09-28

Szerda

Unom a szerdát. Ma csak a Filmtett-honlapot újítgatom. Eléggé egyhangú. Bezzeg az elmúlt egy hét...!

Szerdán hazahúztam a felvételi után. Nincs még hivatalos értesítés, de ejsze bent vagyok. Olyan hirtelen történt az egész, hogy még nem volt időm észbe kapni. Aztán csütörtöktől vasárnapig alternativos előzsűrizés - idén is több mint 400 filmmel. Tavaly erősebb volt a mezőny, sokkal több volt az animációs film, bár a "nagy nevek" közül akkor nem sokan jelentkeztek. Most Jankovics Marcell, Nepp József, meg Rófusz is küldött filmet. A Rófuszét alig vártam, hogy sorra kerüljön, A légy az egyik kedvencem. Nos, ez is ugyanabból a technikából indult ki, de felhígította számítógépes animációval - nem rossz, de... Lehet, hogy csak én vártam túl sokat? A lényeg, hogy pár tábori film is bekerült a versenyprogramba, s nem procis alapon. A tábor becsületéért kellett egy aprót harcolnom, mert igencsak leszarta valaki, és én igencsak szívre vettem az igazságtalan kritikát. Lehet, hogy hülyeség volt. Részéről biztosan, de én sem értel el sokat, asziszem.

Hétfő - rohangálás. Kedd - egyetem, órák egyeztetése, bár még mindig érhetnek meglepetések. És végre megírtam a hetek óta halogatott természetfilmes cikket. Este hatalmas Age of Empires menet hálózatban - olyan poros már ez a játék, a társai is, amik még megvannak, s úgy kéne valami vagányabb, de azért néha elő lehet még húzni a sutból! Ja, és még előtte, egy marhanagy veszekedés a volt tulajunkkal - felhívott múlt héten, s úgy beszélt mint a kapcájával, már telefonon összementünk. Fenyegetett, hogy ha nem fizetjük ki a számláinkat stbstb. Sajna azok csak most jöttek ki, úgyhogy nem volt még amikor kifizetni őket - nade tegnap elmentünk, s ha mocsok volt, hát én is: lebaniztam az egészet, összekiabáltam vele, aztán megmondtam neki: ide mi többet nem jövünk, és azzal csókolom. Legalább lejárt, vége a hülyeségeinek. Mi nem tartozunk, ő meg csak ne cseszegessen. Miért nem lehet egy normális lakástulajdonost találni Kolozsvár cityben? Na de lejárt. Kár, hogy újra leftyer vagyok.

Megnéztem egy tonna Lolek és Boleket. Találtam véletlenül egy Mustit is, és csak tiszta poénból akartam legyúrni azt az idióta macskát, de megszívtam - olyan pornográf szemét jött le, hogy nem volt elég fantáziám ilyet elképzelni. Fúúúúj!

2005-09-20

Rászántam magam...

...arra, hogy mégis folytatom. A blogolást. Csak azért, mert remek dolog, hogy rég nem látott, hallott ismerősök jelentkeznek letolások letolásaival, hogy miért hallgattam el. Szóval van értelme. Levelezni persze közvetlenebb lenne, de így talán izgalmasabb...

Hol is hagytam abba? Ja, a könyvek. Hát az idegtépő menet volt, rövid idő alatt rengeteg mindent kellett a fiúknak legyúrniuk - nekem laza dolgom volt viszonylag. Ionescu tanárnő, aki mindig is lektorálta a könyveket, nagyon rendes volt, mint mondig. Szokás szerint átjött, megvitatták a javításait, én vacsorát készítettem... hat embernek, végül is annyian voltunk.

És érdekes módon nagyon belelendültem mostanában a főzőcskézésbe. Mindig is szerettem fincsiket főzni, de most szakítok is rá időt. Nem akarom többet azt a feje tetejére állított életmódot folytatni, amit a nyár végéig folytattunk. Tele van a hócipőm az össze-vissza kajálásokkal, az örökös rohanással. S az az igazság, tényleg lehet másképp is, egyszerűbben, nyugisabban, még ha ugyanannyi is a dolgom, mint rendesen. És szeretem a pocakom, az az igazság... Az életmódváltás járt egy nagyon is közvetlen következménnyel: híztam kerek három kilót, ilyesmi nem fordult elő öt éve.

A hétvégén meg vásároltunk egy marhanagy íróasztalt. A Praktikerben sokkal kisebbnek látszott, s valami nagyon kellett otthonra. Szombaton éjjel 2ig átrendeztük a lakást, csoda, hogy egy szomszéd sem jött fel hálósipkában vagy ütötte a fűtőtestet seprűnyéllel - mondjuk azt úgyse hallottuk volna, úgy nyikorogtak a bútorok. Végre minden a helyére került, a hurcolkodásos dobozok kiürültek - szóval OTTHON vagyunk. Tévé kéne még, vagyis kábel. Meg valami pénz, mert leégtünk. Ráadásul rádió sincs már, leépítettek, mint utólag érkezettet. Sokadmagammal, az egész országban. Nagy disznóságok vannak... s mind politika. Aztán megalázó és felháborító is volt az utolsó beszélgetésem a főnökasszonnyal - teljesen leszarta a munkámat, úgyhogy egyelőre végeztem a rádiós pályafutásommal.

Harmadikától egyetem. Sajtónyelvet és kulturális újságírást szeminarizálok Szabó Zsolt mellett. Hm. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni, sosem próbáltam még tanítani. És holnap eldől, hogy óraadó vagy tanársegéd leszek: délelőtt felvételizünk a doktorira.

No, ejsze sokat írtam, ennyit képernyőről még akkor sem olvas el az ember, ha saját magáról szól. De legalább: írok, tehát vagyok! ;)

2005-08-10

Könyvek

Megint nagy munkában vagyunk. Legalábbis Laci, Sanyi meg Mihály, én meg közben olvasószerkesztek, korrektúrázom, a tördelést igazítgatom meg főzök a bandának. A tavalyi kilencedikes infókönyvsorozat folytatását ígértük meg a kiadónak 15-ére. Hogy hogy tartjuk be a határidőt, arról halvány lila gőzöm sincs, de csak meglesz valahogy. Szeretem ezeket a csapatmunkákat, bár picit fárasztóak. Aztán meg olyan jó megmatatni a nyomdaillatú eredményt!!

Közben kiderült, hogy amikor anyumék átköltöztettek, elfelejtettek egy szekrényt kiüríteni... Ezért keresem hiába az ágyneműhuzatokat, a törülközőket és a fehérneműim egy részét. Szóval fel kell keresnem azt az idióta extulajunkat, hogy kikérjem a maradékot. Allergiás vagyok arra a baromra, több pattanásom fog kijönni tőle, mint amennyi himlőhely van még a hátamon... Mrrrrrrrrrrrrrrrr..........

2005-08-09

Guess who's back...

Halleluja! Újra Kolozsvár! Már egy kicsit meguntam otthon, nem nagzon volt mit csinálni. És az új lakás! Jóna, ettől nem vagyok még nagyon feldobódva, de már nem keserít el annyira. Nem is olyan sötét, mint amilyennek elsőre tűnt. És szép a környéke. (Csak lenne valami normális üzlet is mellette - amik vannak, mind nyáriszabadságolnak - még ilyent, pont egyidőben...) Nem tudom, miféle állat lakhatott előttünk akkora koszban ott, de hihetetlen, mit hagyott maga után. Minden nap kapirgálok egy sort valahol, szellőztetem a szekrényeket, ki-kipakolok egy-egy dobozt vagy nejlonzsákot, meg ilyenekkel szórakozom. De legalább nem kell feküdni...!! Még a szeptemberi lapnak s a rádiónak is örülök :)

2005-07-26

Egy kis FTP

Tudja a bokám, miért nem jött össze elsőre, de megérte szerencsét próbálni vele. Jó dolog meglékelni egy 7 óra időzónabeli különbségre lakó régi jó barát számítógépét, és letöltögetni néhány kőkorszakibeli filmhírességet :) Apropó: őrá rátalálni sem volt semmiség. Vagyis ő talált rám 5 (mondom öt) év után, miközben mindeketten eltűntünk régi környezetünkből, mint szamár a ködben. Még mindig tartogat meglepetéseket számomra, bár mindig is tudtam, hogy az egyik legnagyobb koponya, akit valaha ismertem.

Még több hír: édes húgom bekerült a közgázra s az infóra, ejsze az első fele húzza inkább a szívecskéje. A lényeg, hogy felkerül Kolozsvárra, hiphiphurrá! S a miénktől vagy 2 buszmegállónyi távolságra találtunk neki lakást - apropó: azért a mi költözésünk sem semmi. Én itthon heverek, páromat elzavartam pihenni a tengerre, a szüleink meg éppen pakolják át a cuccainkat az új helyre, mert utolsó utáni pillanatban derült ki, hogy mégis kotródnunk kell elsejéig. Szerintem egy hétig fogjuk keresni a zoknikat meg a kanalakat - de nagy munkától mentenek meg. Istenem, olyan koszt, mint amit az a tag abban a lakásban hagyott, életemben nem láttam!

Kéne majd egy házavató bulit csinálni - majd ha nem rogyok be öt perc séta után az ágyba, és egy nekifutásra meg tudom enni az ebédemet...

2005-07-23

Pöttyös Panni

Ma azon gondolkoztam, vajon milyen himlője is volt a könyv főszereplőjének? Ejsze rózsa... Ez ami engem kigittelt meg hólyagos. Mateusztól kaptam születéses napomra - a leghosszabban tartó minden ajándék közül. Nemtom, lengyel himlő vagy marokkói, elvégre mondhatni onnan jött a srác Jegenyére. Végül is számítottam arra, hogy elkaptam, ha már elkísétem orvoshoz, repülőhöz, mindenfele, csak most kurva rosszul esik, hogy itthon kell hevernem ahelyett, hogy holnaptól a tengerparton süttetném a köldökömet. Amilyen hiperaktív voltam mostanában, azt sem tudom hirtelen, mit csináljak a rám szakadt csenddel és semmittevéssel... Ez a legszarabb az egészben. Meg az, hogy fáj a légzés. Különben olyan valószerűtlenül festek, hogy azon csak nevetni tudok :)

2005-07-17

Navégre!

Napok óta hiába próbálok belépni a bloggerbe - nemtom, mi ütött belé. A lényeg az, hogy lejárt a tábor, és azóta néhány hét rendcsinálás, ami többé-kevésbé sikerült. Tele vagyok élményekkel, kedves emlékekkel, kedves arcokkal, és hullafáradt vagyok, alszom el minden széken. Voltak hiányosságok, de megérte az egész, már csak az emberek miatt is, de hát sokkal jobbak - vagy jobbak lesznek az utolsó simítások után - a filmek, mint a tavalyiak.

Tábor közben ért pár hatalmas meglepetés: Londonban terrortámadás, összeomlik a kormány, Mateuszt, a hangtechnika-csoport lelke hólyagoshimlővel kell felpakolnom a repülőre, kiderül, hogy tudok angolul, és órákig képes vagyok dumálni, kiraktak az albérletből, mert a tulaj válik... Ilyen izgalmakkal telt az elmúlt két hét. Na meg egyebekkel. Most épp csak beugrottam valami képekért, úgyhogy húzok is, amint valahogy felmásolódnak, de nemsokára bészúrok ide egy alaposabb beszámolót...